Dunai kecsegém:
A képen látható eddigi legszebb és legnagyobb kecsegém.
Mivel már elég régen horgászok a Dunán és tudom azt, hogy milyen ritka eseménynek számít e faj valamelyikének a kifogása,ezért igen nagy becsben tartom.
Ha viszagondolok kecsegefogásaim részleteire,akkor lehet, hogy valakit ezzel meglepek:
-merthogy nekem nem váltak be az éjszakai órák,de mégcsak a hajnaliak sem.
-nálam a legjobb napszaknak a déli,délutáni órák bizonyultak.
-nálam nem vált be a halaszelet
-kukaccal is csak egyszer voltam eredményes
-én a csontira esküszöm
-soha nem fogtam még két kecsegét egy azon helyen,mindegyikük más Dunaszakaszon lett kifogva.
Súlyukat illetően 1.5 kg-tóol 3,00 kg-ig szóródtak.
E képen látható kecsegém súlya: 4kg és hossza 80 cm volt.
A kecsegekapások észlelésében is nagyobb eltérések vannak az általános és az én tapasztalataim között.Az általános elmélet szerint a kecsege előbb farkával felsöpri élelmét a fenék aljáról,majd egy gyors fordulattal megpróbálja azt bekapni. Ezért kellene az általános közismeret szerint a második odaütésre bevágni.
Tapasztalaim:
Szerintem ez az elmélet csak az igen gyors folyású szakaszokra érvényes.Lassabb folyású helyeken az odaütések valahogy elmaradnak és hiába várom őket, valahogy nem akarnak bejönni.
Hogy miért?
1.mert mind tudjuk,az alsó vízréteg sokkal lassabban mozog,így a kecsegének sem kell kapkodnia ,hiszen itt nincs az a nagy sodrás mi elsodorhatná élelmét.
2. kecsegénk az igencsak lassú folyás miatt szépen körül tudja tapogatni az aljzaton megtalálható köveket,és azokon megbúvó állatkákat.
Ekkor tudjuk elkövetni azt a hibát, hogy nem vágunk be neki.
Azt tapasztaljuk, hogy a botunk spicce apró rezdüléseket mutat,pont ugyanúgy mint amikor zsinórunkba valamilyen piszok beleütközik .
Azért van ez így, mert halunk épp ráfeküdt a zsinórunkra ,és már horogközelben van.Ilyenkor nem szabad elhamarkodni a bevágást már csak azért sem,nehogy felsértsük a horgunkkal e hal testét.
Ebben az esetben csak véletlenül szokták kifogni azt is farkonakadva.
Mély vízben csak kettőt fogtam .
Többit a csekélyesben.
Ez azért érdekes ,mert a nagykönyv szerint a kecsege a mély húzós oxigéndús vizeket kedveli .
Az ,,oxigéndús ,,megálapítás sem vált be igazán.
Hiszen a legnagyobb melegben a csekély alig mozgó vízben igencsak fellép az oxigénhiány.
/05.10.2008./Egy hete horgásztúrám alatt beszélgettem el egy tapasztalt horgásztársal aki a
kecsegéjét szintén a csekély oxigénhiányos vízben fogta.
Ő is csak csodálkozott.
/megjegyzem 10.-éve azon a helyen egy mély árok volt, amit mára a Vágról/Váh/vonuló Nyitrai /Nitra/hordalék bemosott./
Megjegyzem: A Vágba érkező Nyitra alsó részét igen gyakran bágerozzák mert álandóan bemosódik.
Ez a jelenség a Magyar felső szakaszt /Komárom-Esztergom/-ot is érinti.
Bevágás:
Bevágásunk után a kecsege általában rövid kiugrásokkal próbál menekülni .
Mégpedik úgy hogy kiugrik a víz fölé és heves fordulatokat tesz gyors irányváltoztatással.
Ez csak rövid ideig tart, majd halunk könnyedén megadja magát.
A kecsegekapások észlelésében is nagyobb eltérések vannak az általános és az én tapasztalataim között.Az általános elmélet szerint a kecsege előbb farkával felsöpri élelmét a fenék aljáról,majd egy gyors fordulattal megpróbálja azt bekapni. Ezért kellene az általános közismeret szerint a második odaütésre bevágni.
Tapasztalaim:
Szerintem ez az elmélet csak az igen gyors folyású szakaszokra érvényes.Lassabb folyású helyeken az odaütések valahogy elmaradnak és hiába várom őket, valahogy nem akarnak bejönni.
Hogy miért?
1.mert mind tudjuk,az alsó vízréteg sokkal lassabban mozog,így a kecsegének sem kell kapkodnia ,hiszen itt nincs az a nagy sodrás mi elsodorhatná élelmét.
2. kecsegénk az igencsak lassú folyás miatt szépen körül tudja tapogatni az aljzaton megtalálható köveket,és azokon megbúvó állatkákat.
Ekkor tudjuk elkövetni azt a hibát, hogy nem vágunk be neki.
Azt tapasztaljuk, hogy a botunk spicce apró rezdüléseket mutat,pont ugyanúgy mint amikor zsinórunkba valamilyen piszok beleütközik .
Azért van ez így, mert halunk épp ráfeküdt a zsinórunkra ,és már horogközelben van.Ilyenkor nem szabad elhamarkodni a bevágást már csak azért sem,nehogy felsértsük a horgunkkal e hal testét.
Ebben az esetben csak véletlenül szokták kifogni azt is farkonakadva.
Mély vízben csak kettőt fogtam .
Többit a csekélyesben.
Ez azért érdekes ,mert a nagykönyv szerint a kecsege a mély húzós oxigéndús vizeket kedveli .
Az ,,oxigéndús ,,megálapítás sem vált be igazán.
Hiszen a legnagyobb melegben a csekély alig mozgó vízben igencsak fellép az oxigénhiány.
/05.10.2008./Egy hete horgásztúrám alatt beszélgettem el egy tapasztalt horgásztársal aki a
kecsegéjét szintén a csekély oxigénhiányos vízben fogta.
Ő is csak csodálkozott.
/megjegyzem 10.-éve azon a helyen egy mély árok volt, amit mára a Vágról/Váh/vonuló Nyitrai /Nitra/hordalék bemosott./
Megjegyzem: A Vágba érkező Nyitra alsó részét igen gyakran bágerozzák mert álandóan bemosódik.
Ez a jelenség a Magyar felső szakaszt /Komárom-Esztergom/-ot is érinti.
Bevágás:
Bevágásunk után a kecsege általában rövid kiugrásokkal próbál menekülni .
Mégpedik úgy hogy kiugrik a víz fölé és heves fordulatokat tesz gyors irányváltoztatással.
Ez csak rövid ideig tart, majd halunk könnyedén megadja magát.
