Amúr
Egyéb nevei: amuri kele, fehér amur, fűponty, zöldponty.
Jegyei: Megnyúlt teste orsó alakú, oldalról csak enyhén lapított, majdnem hengeres.
Hát- ás hasvonala kevéssé ívelt, közel párhuzamos.Szemei mélyebben alul helyezkednek el. Testéhez viszonylag kicsi fején a széles homlokrész hát-hasi irányban lapított.
Szája félig alsó állású, ajkai vastagok. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek a bőrben, számuk az oldalvonal mentén 43-45.
Színe sárgászöld, a hátrészen sötétebb árnyalattal. Az oldalvonal fölött 6-7, alatta 5 pikkelysor található.
Mivel a pikkelyek sötéten szegélyezettek, még nagyobbnak tűnnek. A hasa világos sárgásfehér. Úszói szürkések. Nagy növésű pontyféle. Hossza akár az 1 métert, testtömege pedig a 40 kilót is elérheti.
Elterjedése: őshazája Kína, ahol az Amurban ás az attól délre eső nagy folyókban él, de előnyös tulajdonságai miatt sokfelé meghonosították.
Magyarországra 1963-ban hozták be, és noha természetes vizeinkben rendszeresen nem ívik, a mesterséges szaporításából származó ivadékok telepítésével szabadvízi állományai folyamatosan pótlódnak. Mint típusos folyóvízi hal nagy folyóinkban /Duna,Rába és a nagyobb mellékágakban elterjedt.
Életmódja: Eredeti hazájában folyóvízi halként ismerik, szaporodása is a délkelet-ázsiai nagy folyók áramló vizében zajlik, növényi táplálékát pedig leginkább az elöntött hullámtéren és a mellékfolyók hínarasaiban találja meg.
Nálunk főként állóvizeken csatornákban, valamint folyóink márna- és dévér-szinttájain a hínáros részeken tartózkodik. Növényevő.
A fiatalok kezetben fito- és zooplanktonnal és apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, de hamarosan áttérnek a vízinövények puhább hajtásainak fogyasztására. A növényi részeket erős ajkaikkal, tépdesik le, s a nagyobb növényi darabok felaprításában éles garatfogaik is resztvésznek. Természetes ivóhelye a homokos fenekű, hinárszél áramlásos, nyílt folyószakasz, ahol csoportosan májusban. Júniusban ívik. Ikrája lebeg, miután a vízfelvételtől 4-5 mm re is földuzzad. A 6. vagy a 7-8. évben ivaréretté váló testsúlykilogrammon-ként 60-80 ezer ikrát érlel. Nálunk üzemileg mesterségesen szaporítják, de természetes úton is ívik. Az 1. évben ivadéka 10-16, a 2. évben 18-30, a 3. évben 28-45, a 4. évben 46-60, az 5. évben 55-70 cm nagyra fejlődik. A 43 cm-nél éri el az 1 kg testtömeget. 10-15 éves korban a legnagyobb egyedei akár 40 kg-on felüliek is lehetnek.
Jelentősége: Gazdasági szempontból való jelentőségét tükrözi, hogy a ponty után az ugyancsak távol-keleti eredetű busákkal együtt a tógazdasági termelés második vonalába lépett elő. A halastavak, tározók, csatornák növényritkításában is hasznos szerepet tölt be.
Szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert nehezen horogra csalható, de kapása után jól küzdő, harcos sporthalnak bizonyult. Alacsony zsírtartalmú húsából megfelelő fűszerezéssel kitűnő halételek készíthetők. Növénnyel, főtt kukoricával vagy gilisztával csalizott úszókészséggel fogják.
Fogási esélyek.
Hónap:
Január ☺
Február ☺
Március ☺
Április ☺
Május ☺
Június ☺ ☺
Július ☺ ☺ ☺
Águsztus ☺ ☺ ☺ ☺
Szeptember ☺ ☺ ☺
Október ☺ ☺
November ☺
December ☺
Majdnem reménytelen fogási esély ☺
Gyenge fogási esély ☺ ☺
Jó fogási esély ☺ ☺ ☺
Legnagyobb fogási esélyi ☺ ☺ ☺ ☺
Színe sárgászöld, a hátrészen sötétebb árnyalattal. Az oldalvonal fölött 6-7, alatta 5 pikkelysor található.
Mivel a pikkelyek sötéten szegélyezettek, még nagyobbnak tűnnek. A hasa világos sárgásfehér. Úszói szürkések. Nagy növésű pontyféle. Hossza akár az 1 métert, testtömege pedig a 40 kilót is elérheti.
Elterjedése: őshazája Kína, ahol az Amurban ás az attól délre eső nagy folyókban él, de előnyös tulajdonságai miatt sokfelé meghonosították.
Magyarországra 1963-ban hozták be, és noha természetes vizeinkben rendszeresen nem ívik, a mesterséges szaporításából származó ivadékok telepítésével szabadvízi állományai folyamatosan pótlódnak. Mint típusos folyóvízi hal nagy folyóinkban /Duna,Rába és a nagyobb mellékágakban elterjedt.
Életmódja: Eredeti hazájában folyóvízi halként ismerik, szaporodása is a délkelet-ázsiai nagy folyók áramló vizében zajlik, növényi táplálékát pedig leginkább az elöntött hullámtéren és a mellékfolyók hínarasaiban találja meg.
Nálunk főként állóvizeken csatornákban, valamint folyóink márna- és dévér-szinttájain a hínáros részeken tartózkodik. Növényevő.
A fiatalok kezetben fito- és zooplanktonnal és apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, de hamarosan áttérnek a vízinövények puhább hajtásainak fogyasztására. A növényi részeket erős ajkaikkal, tépdesik le, s a nagyobb növényi darabok felaprításában éles garatfogaik is resztvésznek. Természetes ivóhelye a homokos fenekű, hinárszél áramlásos, nyílt folyószakasz, ahol csoportosan májusban. Júniusban ívik. Ikrája lebeg, miután a vízfelvételtől 4-5 mm re is földuzzad. A 6. vagy a 7-8. évben ivaréretté váló testsúlykilogrammon-ként 60-80 ezer ikrát érlel. Nálunk üzemileg mesterségesen szaporítják, de természetes úton is ívik. Az 1. évben ivadéka 10-16, a 2. évben 18-30, a 3. évben 28-45, a 4. évben 46-60, az 5. évben 55-70 cm nagyra fejlődik. A 43 cm-nél éri el az 1 kg testtömeget. 10-15 éves korban a legnagyobb egyedei akár 40 kg-on felüliek is lehetnek.
Jelentősége: Gazdasági szempontból való jelentőségét tükrözi, hogy a ponty után az ugyancsak távol-keleti eredetű busákkal együtt a tógazdasági termelés második vonalába lépett elő. A halastavak, tározók, csatornák növényritkításában is hasznos szerepet tölt be.
Szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert nehezen horogra csalható, de kapása után jól küzdő, harcos sporthalnak bizonyult. Alacsony zsírtartalmú húsából megfelelő fűszerezéssel kitűnő halételek készíthetők. Növénnyel, főtt kukoricával vagy gilisztával csalizott úszókészséggel fogják.
Fogási esélyek.
Hónap:
Január ☺
Február ☺
Március ☺
Április ☺
Május ☺
Június ☺ ☺
Július ☺ ☺ ☺
Águsztus ☺ ☺ ☺ ☺
Szeptember ☺ ☺ ☺
Október ☺ ☺
November ☺
December ☺
Majdnem reménytelen fogási esély ☺
Gyenge fogási esély ☺ ☺
Jó fogási esély ☺ ☺ ☺
Legnagyobb fogási esélyi ☺ ☺ ☺ ☺
